Négy hónapon keresztül idegen megszállás alatt volt Nagykanizsa 1849 elején. Folytatjuk történelmi visszatekintő sorozatunkat, amelyben ezúttal az 1849 januárjában induló kanizsai eseményeket vette górcső alá Czupi Gyula, a városi könyvtár igazgatója.  

január 10-e környékén megjelentek az ellenséges csapatok városunkban, és egészen májusig itt is voltak – emlékeztetett Czupi Gyula. A beáramló katonák legfőbb gondja az volt, hogy még októberben a kanizsaiak felszabadították magukat és ezekben a harcokban sokan meghaltak a horvátok közül. A leírások szerint még Windischgrätz is azt mondta, hogy ezt a várost meg kell büntetni. Czupi Gyula szerint ehhez képest a megszállók rájöttek, hogy a kanizsaiak korrekt emberek, de vigyázni kell velük, mert tesznek a maguk szabadságáért, hiszen Bagolán és Sáncban is felkelés tört ki. A helyi csapatok betörtek Kanizsára, de érdemi harc nem folyt a megszállókkal, viszont a forradalmi hangulat megmaradt Kanizsán.

– Itt egy húzd meg, ereszd meg van, de tulajdonképpen a megszállók sosem mernek érdemben beleszólni az eseményekbe, mert tartanak attól, hogy a helyiek bizony tesznek az ellen, hogyha durván csinálnak valamit. Erre van egy példa a korszaknak a végén. A megszállók sok-sok háznál vannak elszállásolva. Az egyik ilyen háznál fegyvertisztítás közben valamilyen módon elsül egy fegyver. A magyarok azt mondják, azért, mert a gyerek Kossuth-nótát énekelt és bosszúból lelőtték. A katonák azt mondják, hogy: nem, csak véletlen volt, tisztítottuk a fegyvert.  Nem tudni pontosan, hogy melyik volt az igazság, de nagy a felháborodás és kénytelenek a megszálló csapatok hozzájárulni a temetési költségekhez, hogy ne legyen nagyobb baj ebből – fogalmazott Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója.