Még Jellasics horvát bán is eltöltött pár éjszakát a Thúry György Múzeum épületében. Történelmi visszatekintő sorozatunkban Czupi Gyula könyvtárigazgató arra is kitért, hogy az akkori városvezetés – a feszült helyzet ellenére – sikeresen megoldotta a küldöttség ellátását.

Miután Jellasics 1848. szeptember 11-én átlépte a Drávát, benyomult a Muraközbe, és Nagykanizsán telepedett le pár napig. A magyar csapatok kénytelenek voltak elvonulni, ugyanis nem képviseltek akkora haderőt, hogy fel tudjanak lépni a Jellasics vezette csapatok ellen, ezért Csány László lefegyverezte és hazaengedte a nemzetőröket. A Fő úton, ahol ma a városi múzeum is található, a korban egy kiemelkedő épület volt, hiszen itt kaptak helyet a Batthyány-uradalom gazdasági épületei, illetve egy vendégfogadó is volt az épületegyüttesben. Ide szállásolta el magát Jellasics és vezérkara, a katonák nagy része pedig a városon kívül maradt. A városvezetést nagy feladat elé állították, mert ellátmányt kellett biztosítani számukra.

– A városvezetés akkor is nagyon ügyesen viselkedett. Megbízott kereskedőket, akik összegyűjtötték a szükséges élelmet, abban a reményben, hogy majd valaha kifizetik nekik. Egyébként erre volt is esély. A nyugalmat szerették volna fenntartani. A lakosság nem volt egyszerű helyzetben, hiszen voltak közöttük mindenféle minőségi katonák. A szőlőket leszüretelték, ugye szeptember közepén vagyunk. A pincéket feltörték, elfolyatták a bort, tehát nagy bosszúságot okoztak az embereknek. Ahol tudták, a kiskanizsaiak meg a környező településeken a szőlőhegyekben megjelenő horvátokat, ahol lehetett agyoncsapták és gyorsan el is ásták. Volt is ebből konfliktus, de megint csak a város vezetése nagyon ügyesen mondta, hogy ők ebből semmit nem tudnak. Biztosan vannak itt rossz szándékú emberek, de nekik ehhez semmi közük – mesélte Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója.