Gyászistentisztelettel emlékezett a holokauszt áldozataira a Nagykanizsai Zsidó Hitközség vasárnap délelőtt. A gyászszertartáson részt vett a legidősebb helyi kötődésű túlélő, a 96 éves Hoffmann Judit is.  

A nagykanizsai zsidó közösség 3000 főt számlált az 1940-es években, a koncentrációs táborokból alig 300-an tértek haza. A megemlékezésen közreműködő rabbi, Radvánszki Péter prédikációjában kifejtette, itt működött az egyik legmodernebb vallási közösség, amely megelőzte a korát. 79 évvel ezelőtt azonban szembesülnie kellett a zsidóságnak az őket övező gyűlölettel, féltékenységgel, amelynek részeként elkobozták a vagyonukat, és haláltáborokba szállították az embereket. - A tűz meleget is ad, de pusztító erővel is bír. Pusztító erejét akkor tapasztaltuk meg, amikor a közösségünk tagjainak legnagyobb része elégett a krematóriumok tüzében. Alig maradt túlélő a holokauszt után, ezért fontos, hogy minden évben összegyűlünk, emlékezünk. Még akkor is, ha csak a nevük maradt meg, testüket pedig elemésztette a tűz – fogalmazott Radvánszki Péter rabbi.

Nagykanizsa az egyik első magyar város volt, ahonnan transzportok indultak a haláltáborokba. Hoffmann Judit több koncentrációs tábort – köztük az auschwitzit is megjárva – elvesztette családtagjait a borzalmak éveiben. A 96 éves hölgy – aki 1945-ben tudott hazatérni – megrázó őszinteséggel beszélt deportálásuk körülményeiről. - Elkezdték verni a kapunkat a csendőrök. Közölték az édesapámmal, hogy azonnal el kell hagyni a házat. Fél órát kaptak arra, hogy összekészítsék a legszükségesebb holmijukat. A helyszín a ház ebédlője volt, ahová le kellett jönnünk családtagoknak – mondta el Hoffmann Judit holokauszt túlélő. A gyászistentiszteletet követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés köveit a zsinagóga főbejáratánál található emlékműnél.