Tusrajzok, akvarellek, szekkók díszítik szerdától a nagykanizsai református templom falait. A művek egy nagykanizsai kötődésű festőművész első kanizsai kiállítására invitálják az érdeklődőket. Szente Mónika 52 alkotása, amely összefoglalóan a Grádicsok címet kapta, június 11-ig látható a városban.

Rendhagyó módon egy templomban mutatkozik be Nagykanizsán Szente Mónika festőművész. A helyszín több szempontból sem véletlen, hiszen a művész egykor a kanizsai reformátusoknál konfirmált és alkotásai jelentős részét az Istenbe vetett hite ihlette. - Én, az engem megérintő élményekre igyekszem reflektálni, választ adni, valamint az olvasmányélményeim nagyon meghatározóak, a Szentírás, a Biblia. Az emberekhez fűződő kapcsolataim, beszélgetéseim még azok, amelyek meghatározzák a képeim születését – mondta el Szente Mónika festőművész.

Falfestmények, szénrajzok, akvarellek láthatóak a kiállításon, amit a szerdai megnyitón Lehota János tanár és Lehota M. János esztéta is rendkívüli munkának nevezett. Utóbbi azt is kiemelte: a képek szinte hazatértek, hiszen a műalkotásoknak évezredeken keresztül a szakrális térben volt a helye, ott adott igazi jelentést, kapaszkodót az embereknek. - Ebben a térben kapnak új jelentést ezek az alkotások. Visszatérnek oda, amik az ő funkciójuk. Valahol nekem ez azt üzeni Mónika felől – egy mélyen hívő ember –, hogy valahogy össze van törve a világunk a szakrális téren kívül. Ott éljük a mindennapjainkat, elveszünk töredékessé válunk. Már nincs is egységes világképünk, hitünk, célunk és értelmünk – fogalmazott Lehota M. János esztéta. Az alkotó különböző technikai megoldásainak közös vonása, hogy a töredékeket teszi teljessé – mondta az esztéta. Szente Mónika munkásságáról kulturális magazinunkban is hallhatnak, a kiállítást pedig még két hétig megtekinthetik a református templomban.