Felavatták Dr. Markó Imre Lehel mellszobrát tegnap Pölöskefőn. Az atya csaknem 4 évtizedig szolgálta a kistelepülésen élő híveket: keresztelt, tanított, esketett és temetett. Éltető lelke, szellemi atyja volt felnőttnek, gyereknek egyaránt.

Vasárnap délután gyülekeztek a hívek a 350 fős kisfalu templománál, hogy megemlékezzenek arról az emberről, aki 1955-től szolgálta Pölöskefőt. – Mindenszentekkor, november 1-én ünnepeltük azokat az embereket, akik megelőztek bennünket. Így egy olyan elődöt ünneplünk a mai napon, aki sokat tett a pölöskefői lakosságért, az egyházközségért. Ezért az egyházközség, a hívek úgy gondolták, hogy méltó és igazságos, állítsanak emléket az ő tiszteletére egy mellszobrot – mondta el kérdésünkre Roca Daniel Celestin plébános.

A szoboravatót megelőzően Marics József tartott előadást a templomban, az apát átfogó képet adott a helyieknek és a vendégeknek Pölöskefő egyházi történelméről, valamint Dr. Markó Imre Lehel életéről, szolgálatáról. – Ha Markó Imre Lehel atyának az életét próbáljuk analizálni, akkor rá kell jönnünk, hogy egy összetett lélek volt. Mint bencés szerzetes megszerezte a gimnáziumi tanári diplomát, és amíg engedte a rendszer, addig tanított. A növendékei rajongtak érte – fogalmazott Marics József apát, egyháztörténész.

Az atyát 1951-ben Kiskanizsára helyezték, ahol ma is jó szívvel gondolnak rá, majd 1955-től Pölöskefőn szolgálta a közösséget. A helyiek úgy emlékeznek rá: minden napját a faluban töltötte, soha nem ment szabadságra, a szolgálat és a tanítás mellett a tudománynak élt. – A falu aprajának és nagyjának szerető lelki atyja volt, egy nagyon vidám és bölcs ember, kiváló tanárember, és egy olyan tudósember, ennek a mélységét még csak most kezdjük megérteni, ahogy olvassuk a róla megjelent könyvet, illetve az ő gyűjteményét – mesélte Dominkóné Tóth Ildikó.

A szoboravatón az atya születésének 100., pappá szentelésének 45., halálának 25. évfordulójára emlékeztek Pölöskefőn. Dr. Markó Imre Lehel szolgálatát az Együtt Kiskanizsáért Egyesület szintén megörökítette, nevéhez fűződik a kiskanizsai szótár megalkotása, a földrajzi nevek és a kiskanizsai ragadványnevek kutatása is.