Több mint három évtizede szolgálják az Urat a Magvető Közösség tagjai. A csoport tagjai vasárnap ünnepelték fennállásuknak 35 éves jubileumát. Az eseményen régi és új tagok is jelen voltak.

35 éve hirdetik Isten dicsőségét hangszerekkel és énekszóval a Magvető Közösség tagjai. A csoport vezetőjét, Némethné Horváth Emíliát három évtizeddel ezelőtt azzal az ötlettel kereste meg két gimnazista lány, hogy Nagykanizsán is legyenek gitáros szentmisék. – Addig-addig beszélgettünk, míg a bablevesem leégett, és a középső kislányom azon a napon, ott a szemünk láttára életében először felállt a járókában. Így indult a Magvető. Szóval talpra álltunk. Igent mondtam, de az volt a kikötésem, hogy minden pénteken próbálunk – mondta Némethné Horváth Emília, a Magvető Közösség vezetője.

A kezdeti időszakban még csak hárman zenéltek, elsőként Inkén és Nagyrécsén hallhatták őket a hívek. 1987-től már a nagykanizsai Felsőtemplomban is elhangzottak a taizéi dalok. Az évek múlásával egyre többen csatlakoztak a közösséghez. A gitár mellett megjelentek a fúvósok és a vonósok, az utóbbi időben pedig már dob is színesíti a dalokat. Simon András Dr. Rumszauer Miklós atyán keresztül ismerkedett meg a közösséggel több mint húsz évvel ezelőtt. A grafikusművész azóta a Magvetők örökös tagja. – Ez egy nagy megtiszteltetés, mert az örökös tagságot sokszor azok is megkapják, akik nem a közösség állandó tagjai – úgy értve, hogy nem minden összejövetelre tudnak ellátogatni. Én Budapesten élek, Nagykanizsa azért elég messze van. De azt hiszem, hogy a barátságnak a mélysége, tisztasága és Isten felé vezető módja az, ami miatt mi örökké barátok maradunk – említette Simon András grafikusművész.

Mára a zenészekkel és énekesekkel együtt mintegy nyolcvan tagú lett a Magvetők népes családja. Némethné Horváth Emília elárulta, a közösség tagjait a hit, a zene szeretete és a családiasság fűzi össze immár több mint három évtizede. A munka és a szolgálat öröme pedig mindig összehozza az embereket.