Nagybúcsú utáni, kisbúcsú előtti pörköltpartit tartottak szombaton a Sarlós Boldogasszony Plébánia udvarán. A már többéves hagyománnyal bíró rendezvényen helyezések nincsenek, hiszen nem a vetélkedés, hanem a közösségápolás a legfőbb cél.

Idén is több mint féltucat bogrács körül szorgoskodtak a főzőverseny résztvevői Kiskanizsán. Néhány éve már fiatalok és gyerekek is segédkeznek a szakácsoknak, de kezdetben még csak az egyházközségi tagok gyűltek össze a plébánia udvarán. – Most már több éve, hogy ezt sikerül összehozni, tavaly ugyan nem ebben az időpontban, hanem ősszel csináltuk, mert akkor úgy volt, hogy én kórházba leszek, de akkor végül hazajöttem. De egyébként a kisbúcsút megelőző szombaton csináljuk ezt – fogalmazott dr. Páhy János, a Sarlós Boldogasszony Plébánia nyugalmazott plébánosa.

Az idei Pörköltpartin részt vett Nagy Vendel, Kiskanizsa új plébánosa is, aki a rendezvény sikerét annak közösségformáló erejében látja. – Hogy mit jelent ez számunkra? Közösséget, egy szóval. Én erről is beszéltem a bemutatkozón, hogy nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Természetesen ezzel mi, keresztény emberek ezzel nemcsak emberi, hétköznapi módon találkozunk, hanem a Szentlélekkel eltelve. Ezt próbáljuk megélni, hiszen amikor mi egy közösségben vagyunk, akkor jók ezek a hétköznapi együttlétek, összejövetelek – hangsúlyozta.

A Sarlós Boldogasszony Katolikus Karitász és a plébánia kórusa közös csapattal vágott neki a főzőversenynek. – Mivel a karitász tagjaink zöme a plébánia énekkarának is tagja, ezért mi minden évben úgy állunk össze, hogy egy sátor alatt két bogrács van. Az egyikben főz a kórus, a másikban pedig főz a karitász. Idén mindkét bográcsban ugyanaz készült, sertéspörköltet csináltunk tarjából – árulta el Tulman Gézáné, a Sarlós Boldogasszony Katolikus Karitász vezetője.

A már több éves hagyománnyal bíró rendezvényen helyezések nincsenek, hiszen nem a vetélkedés, hanem a közösségápolás a legfőbb cél.